Halmajugra

Weboldal

1950-ben Gyöngyöshalmaj és Hevesugra összevonásából alakult Halmajugra. Gyöngyöstől 10 km-re, a 3-as sz. főúttól 5 km-re található. A legközelebbi vasútállomás, a Budapest-Miskolc vasútvonalon Ludas. A község a Kelet-Mátraalja kistájon fekszik, ott ahol Abasár, Visonta, Detk, Vécs, Karácsond és Ludas.

A kistáj 109 és 300 m közötti tengerszint feletti, közepes magasságú hegységelőtéri dombság. A felszíne enyhén délkeletnek lejt, vízszintesen gyengén szabdalt. A hordalékkúpokat a vízfolyások 250 m átlagos tetőmagasságú völgyközi hátakká szabdalták, amelyek relatív magassága 50-100 m. A hordalékkúp rendszert meredek lejtőjű fiatal, észak-déli, illetve északnyugat-délkelet irányú süllyedések tagolják. A kistáj egésze közepes mértékben erózióveszélyes.

Földtani adottságai: A táj kőzettani alapja többnyire bádeni andezit, amelyre helyenként bádeni-szarmata márga, homokkő, agyag települt. Erre az üledék együttesre rakódott rá a felső pannóniai emelet lignites képződményei soktelepes kifejlődésben. Ezt a nagymennyiségű lignitkészletet Visonta térségében évtizedek óta bányásszák. Az üledéket az északi részen pleisztocén (a földtörténeti negyedkor első része) törmelékkúpok kavicsos-homokos képződményei, a déli részen egyre nagyobb vastagságban pleisztocén lejtő-anyagok, tarka agyagok fedik.

Talaja a terület lejtőit borító nyirkos és a csernozjom erdőtalaj. A talajképző kőzet a Mátra andezit és riolit málladékából származó nyirokszerű anyag. A talaj vízgazdálkodására a gyenge vízvezető és az erős víztartó képesség a jellemző. A nehezen művelhető talajok gyengén savanyúak, termékenységük viszonylag kedvező. A harmadidőszaki üledéken képződött barnaföldek kis foltokban helyezkednek el. A Bene-patak völgyében savanyú réti talaj található.

A kistáj jellemző szerkezeti irányai: észak-déli és északnyugat-délkeleti.

A terület éghajlata az északi részen mérsékelten meleg, mérsékelten száraz.
A déli sík terület mérsékelten meleg-száraz. Az évi napfénytartam 1900-1950 óra, a nyári napfényes órák száma 780, a télieké 180 óra körüli.

A hőmérséklet évi és vegetációs időszaki átlaga 9,5-10,0 C°, ill. 16,5-17,0 C°. Április 14 és október 15 között 184 olyan nap várható, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 10 C°-ot. A fagymentes időszak április 15 és október 20 között kb. 185 nap hosszúságú, de a délies lejtőkön még 190 napnál is hosszabb. Az évi abszolút maximumok átlaga 33,0-34,0 C°, míg a minimumoké -16,5 C° körüli. Vegetációs időszakban a déli részeken az évi csapadék 600 mm, az északi részeken 700 mm; ebből 340-380 mm hullik a vegetációs időszakban. Átlagosan 35 hótakarós nap van évente, az átlagos maximális hó vastagság 16 cm.

A lejtővidéket a Bene-, Vár-, Nyiget-, Berek-Domoszlói-, Forrás- és Tarnóca-patak tagolja. Halmajugrán a Bene-patak folyik keresztül. Mátrafüred régi neve Bene és innen ered a patak elnevezése. A bányarendezéskor a patak eredeti folyását a markazi tóba kapcsolták. A Mátra árnyékoló hatása miatt eléggé száraz terület. A patakvölgyek árterében kiterjedt réteket és legelőket találunk. Ezzel magyarázható a terület évszázadok óta fejlett állattenyésztése, különös tekintettel a juhra és szarvasmarhára. Sajnos az idők folyamán az állattenyésztés jelentősen lecsökkent.

A patakvölgyekben jelentős az árterület kiterjedése, 22 km. Ebből 1 km belterület, 12,2 km szántó, 7,7 km rét és legelő, 1,1 km erdő. Az árvízi hozamokat jelentős tározók hasznosítják. Így pl.: a Vár- és Nyiget-patak vizét a markazi- (170 ha), a Berek-patakét a domoszlói-tározó (56 ha). Az előbbi ivóvíz-, az utóbbi öntözővízbázis. A terület nevezetes forrása, az abasári vízmű-forrás (400-1501/p), ami a községet is ellátta. A területen található artézi kutak vízhozama mérsékelt. A talajvíz általában 6 m alatt található, csak a völgytalpakon áll magasabban. Általában kalcium-hidrogénkarbonátos, kemény szulfátszegény vizek. A bányászati tevékenység miatt szükségessé vált víztelenítés során a település kútjai kiapadtak. Előtte elsőként a megyében víztornyot építettek, hogy az egészséges ívó vizet biztosítani tudják. Ma már ez a víztorony üresen, kihasználatlanul áll. 1983-ban üzemelték be a detki vízbázisra alapozva a Detk-Halmajugra- Visonta kistérségi vízművet. Később kiépítették és vízvezetékkel látták el a község minden utcáját.

Erdőtársulásai között a cseres tölgyesek, a melegkedvelő tölgyesek az említésre méltók. A lágyszárú fajok között a cserkeszek, a perjefélék a jellemzőek, amelyek már az alföldi hatást érzékeltetik.

A mezőgazdaságilag hasznosított területek jelentősebb növényei a búza, a kukorica, a zöldtakarmány, az árpa és a hüvelyesek. A terület legjelentősebb kultúrája a szőlő, amelynek minősége hazai viszonylatban kiemelkedő. A szőlőművelés érdekei azonban némileg összeütközésbe kerültek a visontai hőerőmű üzemeltetésével, amely elsősorban a lignitbázisa révén a környezetet az átlagnál is kedvezőtlenebbül befolyásolja.



Halmajugra elnevezése, földrajzi nevei

Gyöngyöshalmaj nevét az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi első ízben Holme alakban. Több forrás alapján 1466-ban Halmay néven szerepel. 1544-ben Halmaj, majd 1570-es években lejegyzett adatok szerint ismét Halmay néven ismert. 1647-1888-ig a források alapján újra a Halmaj névalakkal találkozunk.

1836-ban a helységnévtári adatok alapján a településhez tartozott, mint külterület: Szárazpuszta.

1903-ban a helységnévtári adat szerint már a Gyöngyöshalmaj elnevezést találjuk. Külterületként ide tartozott: Szalókitanya, Józseftanya (másnéven Egrestanya, Lötyögitanya), Flochtanya, Gretkovicstanya, Tornaytanya.

1913-as adat szerint Gyöngyöshalmajhoz tartozott: Kishalmaj, Józseftanya, Flochtanya, Gretkovicstanya, Zrubkatanya.

1926-os adat alapján csak egy tanya tartozik a településhez, a Józseftanya. 1936-ban már a Józsfetanyán kívül egy újabb terület nevét is említik az adatok a Tévéntelep-et.

1944-es helységnévtári adat Gyöngyöshalmajhoz tartozónak említi: a Laubtanyát és a Cigánytelepet.

Hevesugra az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Vgra, Wygra, Wgra névalakban fordul elő. Az 1343. évi tizedjegyzékben már Ugra névalakban szerepel. Ezen a néven ismerjük 1550-ig. 1570-es tizedjegyzékben Wgra nevet találjuk. 1773-1888-ig újra Ugra néven ismerjük.

1902-től Hevesugra néven szerepel és már külső területként hozzá tartozik: Bekönyitanya, Felsőnyigettanya, Sándortanya. 1903-tól a hozzátartozó részek: Pusztaugra, Bökönyitanya. 1913-as adatok szerint külterületei: Jókúttanya, Pusztatanya, Bökönyitanya.

1926-os adatok nem jelzik a településhez tartozó külterület nevét.

1936-os jegyzék szerint települései: Jókúti szótőtelep, Pusztaugra. 1944-es helységnévtári adat már csak a Jókúttanyát említi.

1950-ben Gyöngyöshalmaj és Hevesugra összevonásával létrejött Halmajugra.

Halmajugrához tartozó településként említi az 1952-es helységnévtári adat a következő külterületeket: Bognár, Csépánytanya, Jókúttanya, Kozmáritanya, Laubtanya, Őzsetanya, Szalaytanya.

1962-es adat szerint a településhez tartozó kültelki részek: bankótelep, Dózsatelep, Csépánytanya, Őzsetanya, Mahunkatanya, Szeszfőzde.

1973-as ismereteink szerint külterületei: bankótelep, Dózsatelep, Mahunkatanya, Őzsetanya, Szeszfőzde.

1985-ös helységnévtári adat külső területet már nem említ.






Halmaj és Ugra birtoklástörténete, földesurai a kezdetektől 1898-ig



Halmaj falu a Szólok nemzetség birtokállományából alakult ki lakott helységgé, mely 1322-től Márktól, a Nagylucsey Bessenyeiek ősétől került a család birtokába. 1466-ban Bessenyő, Süly, Terpes falvakkal együtt a helység birtokosai a Bessenyeiek. Békés birtoklás között nem kellett írást készíteniük birtokukról, így nincs is sokáig róla szó.

A falu 1549-1552 között néptelenné vált. Az egri vár bevételéig a Bessenyei birtok maradt. 1576-körül ismét a népes falvak között szerepelt. 1596. évi ostrom alatt Egerben katonáskodott Bessenyei György hadnagy is, akit Szerémi a várban keletkezett lázadás okozójának tartott. A törökök győzelme után a Szabolcs megyei Berczelre menekült és ott élt 1600-ig. 1621-ben Kutasi György,1633-ban Balogh Mihályné a falu egyes telkeinek birtokosa. 1652-ben Bessenyei Boldizsár a falu névleges ura. Halmajt 1672-ben telekadóktól mentes zsellérek, kuriális kisnemesek lakták. 1674-ben Kutasi György Konyád Ábrahámnak adta el a faluban lévő birtokait.

1686-87-ben az Eger visszafoglalásáért folytatott hadműveletek során újból elpusztult. 1696-ban Konyád földesúr Halmaj-pusztán lévő kilenc lakatlan kuriális telkét Almást\\\" Jánosnéra és Bartha Györgyre ruházta át. Halmaj-puszta 1697-ben kezdett benépesedni. 1698-ban arról panaszkodik \\\"a halmaji szegénység, hogy az nyakukon levő súlyos nyómorúság és szegénység miatt, továbbá a nyomorult helyüknek nem régi megszállása miatt\\\" nem tudják az állami adót megfizetni, ezt földesuruk Almást\\\" János előlegezi meg nekik. 1698-ban Bartha György és Balogh Mihály megyebeli nemeseké a település.

1701 körül Losonc, Alsómány, Rimaszombat környékéről vegyesen szlovákok, magyarok telepedtek le a községben. A szlovák betelepedők később elmagyarosodtak. Ekkor 21 felnőtt jobbágyférfi lakta a falut. 1715-ben kuriális helység, 10 jobbágy és 5 zsellér családdal. 1725-ben Balogh Ádám, Sípos András, Somogyi Péter, Almást\\\" János, Bozsik és Nagy nevű nemes családok alkotják a kis jobbágyfalu közbirtokosságát. A somogyi részt Kada Pál, majd annak veje, Gosztonyi István szerezte meg 1741 körül. 1741-ben Almást\\\" birtok. 1746-ban a Balogh-birtok a dobfeneki Síposoké lett.

1753, 1755, majd 1769-es években a halmaji elöljárók ismételten panaszkodtak földjeik szűkössége miatt. \\\"Mivelhogy halrnaji lakosok közül hét jó, vagyonos gazda más helységbe vette lakását, mások szolgknak állottak, koldulásra jutottak. Adóikat mindazáltal most is a többiek viselik. \\\" A földesurak földjeiket saját mai országuk számára foglalták le, így a parasztok földje nem elég se szántónak, se legelőnek, nem elég az adó kifizetésére. A megye urai a panaszok érdemleges orvoslása helyett arra figyelmeztették őket, hogy ne az ivásnak és kocsmai korhelykedésnek éljenek, amint hírlik róluk, hanem dolgozzanak.

1770-ben az úrbérrendezés előtt a falu földesurai a Gosztonyi, Almásy, Balog, Sípos, Somodi, Csontos családok. Erről az időszakról a zsellérek így panaszkodtak: \\\"Mind réteink, szántóföldeink legtöbbnyire mind véres verítékünkből állók, nagy fáradságos munkánkbul álló irtott földek és rétek, az menyet bírunk. \\\" Nem kilencedet, hanem hetedet adtak. Robotjuk együtt 219 igásnapszám. A súlyos robot miatt 10 telek lakatlanná vált. Az uraság konyhájára 20 tojást, 2 csirkét, 1 icce vajat kellett leadniuk. A gazdaságok szántóterjedelme különböző, 1-53 hold között változott

Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát harmadik osztályúnak minősítették, s így 31 kishold szántót, 7 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelekhez. Gosztonyiné a saját birtokrészén 1776-bari Vrana István mérnökkel felmérette ugyan a határt, de az úrbéri földeknek az urbárium szerinti teljes és végleges kiosztása a XVIII. század végéig nem történt meg.

1788-bari Sípos földesúr 164, Czövek 87, további 8 birtokos együtt 165 kh majorsági szántóföldet dolgoztatott. 1799-ben is még a következő állapotok uralkodtak a halmaji területen:

\\\"az halmaji határban mind rét, mind föld csak úgy van, amint azt a szegény ember valaha kiirtotta, vagy gyepbül felfogta, egyik a másikra forog és sok dirib-darabokban lévén, a földeknek jóformán hasznát sem lehet venni. Sok olyan gazda találkozik Halmajori, aki jóllehet egészhelyes, mégsem bír annyit, mint más, aki hasonlóképpen egészhelyes. Ki hogy irtogatott, iparkodott, most is aszerint bírja a földjeit. \\\"

1819-ben a halmaji bírák mentesíteni kívánták gazdatársaikat a megyei tisztek fuvaroztatása érdekében rájuk kivetett előfogat-állítás gyöngyösi hetellés- terhe alól ezért a következő folyamodványt írták: \\\" A hetelés sora rajtunk igen terhesen és súlyosan esik minden holnapoknak 9-ik napján, minthogy csak 13 gazdának vagynak jószágaik és a sok hajtogatás és forrpontozás végett az hetelésben sem jelenhetünk meg. Annakokáért az hetelés sorbul bennünket kihagyatni méltóztasson. \\\" A szolgabíró javaslata szerint: \\\"az eredező Halmaj helységének a hetelő sorbul való kivitelére leginkább azon okbul lehet tekintettel lenni, hogy ezen helység a postaországútban lévén, mihelyst egy kevéssé nehezedik az út, mind a Gyöngyösrül jövő, mind pedig a Kápolnárul menő utasok Halmajori váltanak lovakot s ezáltal ezen helység - csekély lévén a bennelakó gazdák száma - felette terheltetik. \\\" Kérik kérvényükben, hogy számítsák be adójukba a következőket is: \\\" A szabadságos vagy obsitos katonák, akik hazamennek, egy-egy éjjel hatan-heten is megszállják a helységet. Egy éjjel sem lehet üres a falu. Egyikük Isten nevében, másikuk adtával-teremtettével kér enni: A szegénység meg nem állja, hogy ne adna nekik. \\\"

1828-ban a földesurak birtokarányosítási eljárás során jobbágyaik egyes földjeit elcsipegették. A bírák ugyanakkor azt is sérelmezték, hogy bár

\\\" adózó lakosaink igen kevés számmal vannak, a földesuraságok 2-3 házas zselléreket mindennemű szolgálat és fizetés alul ki akarják vonni, holott urbarialis gyalog (zsellér) funduson laknak, pedig vannak elegendő cselédjeik az urasági udvaraikban. Ezek eddig is ki vagynak véve mindennemű szolgálat és fűzetés alól. Folyamodunk, hogy ezen szabad személyeket a közönséges szolgálat és fűzetés alá rendelni méltóztasson. \\\"

1838-ban megindult ugyan a jobbágybirtok és legelő elkülönülését célzó úrbéri per, de perbeli megegyezésre és annak végrehajtására csak később került sor.

A Czövek-féle birtokrészt 1840-ben Greskovics Ignác egri kanonok a Csontos-féle telket a Darvas család, a Sípos jogot Ondrejovics Károly, a lisznyói Damó- és Orczy Anna-féle részt 1843-ban Robicsek József és Alajos pesti nagykereskedők vásárolták meg.

1842-ben a \\\"a bíró és a nemes hadnagy panaszkodnak: féktelen nemes és nem nemes ifjaknak többrendbeli kicsapongásait és az előjáróság ellen való szegüléseiket és káromkodásaikat már nem szívlelhetvén, kérik a bűnösöket megbüntetni. \\\"

1859-ben a jobbágybirtok és legelő elkülönzését célzó perben, perbeli megegyezés született. Végrehajtására és a tagosításra csak 1866-ban került sor, ekkor a 192 kishold maradványföldet meghagyták használóik birtokában, legelőilletékességként pedig telkenként 5 holdat mértek ki a volt gazdák az úrbéri házas zsellérek, kivételesek számára. A majorsági zsellérek nem részesültek legelő juttatásban, ugyanakkor a 10 közbirtokos földesúr (köztük: Darvas, Gosztonyi, Greskovics, Mednyánszky, Ondrejovics, Panker, Robicsek) majorsági szántóinak területe 1094 kisholdat tett ki.

1900-ban a Szohner birtok volt a legnagyobb a faluban.

Ugra az Abák előszállási birtokaiból került az ugrai ághoz. Birtokosai sorát előforduló tagjaiból állapíthatjuk meg, vagyis 1290-től Miklós, 1325-ben fia Cseley, 1345-től ugrai előnévvel Balázs.

1375-től Balázs fia Miklós lett a birtokos. Miklós fiai: László, Tamás és Bertalan (1425) szintén ugraiaknak vallották magukat. A tulajdonjog viselése 1438-ig, a család kihaltáig összefüggő volt. Öröklődés folytán birtokosai voltak Kisdetk és Kőkút falvaknak is. 1438-ban királyi adományként a nánai Kompolty család kapta meg a falut.

1552-53-ban a törökök előretörésekor behódolt faluvá lett. Az 1554. évi adóösszeíráskor 4 portája volt. 1556-ban már 10 ház után fizették az adót. 1567-ben Országh Kristóf halála után az uralkodó a falut Országh Borbálának és férjének, enyingi Török Ferenc nek adományozta. Országh Borbála 1569-ben királyi adománylevelet eszközölt ki Oroszlánkő várának tarozékaira, így Ugrára is.

1587-ben \\\"Ogra\\\" volt a település neve és hűbérbirtokként Omár ben Ali hatvani spáhi tulajdonában volt. Az adót neki fizették, 5000 akcse értékben.

1605-ben 15 jobbágy fizette a gabonadézsmát.1606-ban Török Ferenc leányának kezével bedegi Nyáry Pálnak a birtokát képezte. 1621-1686-ig nagyon kevés lakosa volt. 1621-ben 5 ugrai fizette a dézsmát, 1635-ben 1/2, 1647-ben, 1675-ben, 1686-ban 1/4 portával van nyilvántartásba véve.

1675-ben a Nyáry-örökösök, Haller Györgyné, Forgách Ádám és özv. Dósa Ádámné tiltakoztak Horváth Györgynek, a sármonostrori apátnak Ugra birtokába történő beiktatása ellen. Ugyanis:

\\\"azon sári apát úr azon falut a többiekkel együtt azon apátúrsághoz tartozandóknak gondolván, azokat mindenestül elfoglalni szándékozik, fenyegetéssel kényszerítvén az szegény lakosokat magához való szolgálatra, fizetésre és hódolásra. \\\"A településen lévő területeket a törökök kiűzése után a királyi kincstár kezelte 1689-ig. 1677-ben a kuruc és labanc katonaság által okozott károkról a falu bírája és esküdtje úgy nyilatkozott, hogy \\\"a kuruc katonaság ugyan gyakran nem szállott reájuk, de ha a szomszédos falvakba telepedett, onnét küldőn kemény parancsolatjára. \\\" \\\"pecsenyével, abrakkal, legfőképpen pályinkával kellett nekik gazdálkodni. Strasoldo generális parancsolatjára (a labancoknak is) két ízben köllött vinni abrakot. \\\" de az úton egyszer a horvátok, másszor a kurucok vették el tőlük. \\\"Melyért aztán az ónodi kommandáns megfogván a bírót, egy hónapig rabságban tartotta.\\\"

1693-ban a település pusztaként báró Haller Samu birtoka.

1685 és 1710 között \\\" Ugra háromszor elpusztulván, senki sem lakta. \\\"

A közbeeső rövid időszak alatt a Haller família jobbágyai berket, erdőt irtottak, az irtásföldeken szilvást létesítettek. A malom felőli irtványföldet Tatárhányásnak, a Karácsond felől való irtást Jóidő-berkének hívták. Ahányszor \\\"valami hatalmasságot tettek\\\" a földesurak ispánjai és tiszttartói a fundusok, földek és rétek osztásában, a félig megtelepült kis létszámú lakosság felkerekedett és más vidékre vándorolt, pusztán hagyva a falut.

1701-ben 18 jobbágyférfi lakta, de a kuruc korban harmadszor is lakatlan területté vált. 1715-1720 között négy obsitos katona indította el itt újra az életet.1718-ban három német család is érkezett a településre. 1715-1720 között szűk határa miatt Maklár pusztát is ide csatolták, de a nagy néphiány miatt kihasználatlanul állt. 1720-ban már 95 ház állt a faluban és 488 lakosa volt. 1722-ben a betelepülők földesúri segítséggel felépítették a r.k. templomot.

1737-re a betelepedett \\\"svábok\\\" száma már 12 főre gyarapodott, de hamarosan elmagyarosodtak. A birtokos ekkor, Nyáry-jogon Bossányi László és veje Taródy István. A Taródy családnak több ága közül az egyik Heves megyébe származott, ahol tagjai fontos megyei hivatalokat viseltek: I. Taródy István gyermekét Józsefet később 1767-ben Heves megye másodalispánjának választották. 1773-ban és 1778-ban első alispán lett. József fia István 1788-ban törvényszéki ülnök, 1792 és 1799 között másodalispán volt.

\\\"Bossányi és Tarródy uraimék részére az jobbágyok szaporodtanak, mert Tarródy uram csak azt mondotta: karót üssenek fel, ki melyik úr jobbágya akar lenni, azonnal annak jobbágya lészen és a fundus is ahhoz fog tartozni. Őkegyelme is rövid idő alatt az svábokbul 12, magyarokbul pedig 3 jobbággyal gyarapodott. \\\"



1737-es években a birtokrészeken, így a Haller birtokon is kialakultak a földesúri majorságok.

1741-ben a terület a Nyáry család birtoka. A közösen használt Nyáry-birtok 1743, 1744. évi szétválasztása helyreállította az őstől való leszármazáson alapuló birtokarányt, ennek folytán Haller tábornoknak és a négy línea családjainak - köztük Taródyéknak- egyformán 16-16 jobbágytelek jutott a sorsoláskor. Haller egy időre Dévay Andrásnak zálogosította el az ugrai birtokrészét.

1746-ban a jobbágyok panaszkodtak az új földesúrra a súlyos robotterhek miatt. A bíró így írt a vármegyéhez:

\\\"Amíg azelőtt Haller uram keze alatt voltak, nem hajtogattattak annyira, mint amiolta Dévay András uram keze alatt vannak. Haller uram idejében 3 nap szántottak, Dévay uram idejében pedig minden szántáskor 6 nap. Azon okból, hogy nagyobb az úrdolga, egyenlő akaratbul indultak Dévay uram fundusáról elmenni. Némelyek el is mentek. Így elment Ludasra Virág György, mivel németországi fi és nem örökösjobbágya senkinek.\\\"

A vármegye helyszíni vizsgálatra azzal az utasítással küldte ki szolgabíráját, hogy: \\\"amely ugrai adózók földesurok akaratja, és engedelme nélkül onnan elmenvén, magokat máshová vették, azokat Ugrára ismét vitesse és helyeztesse vissza. Ha pediglen ők ottan a földesurak kegyetlensége miatt nem maradhatnának, állapotjokat a nemes vármegyének jelentse. \\\"

A vizsgálat eredménye szerint a túlzott robotterhek miatt távoztak el a jobbágyok, a megye közbelépésére valamelyest mérsékelték a terheket.

1770-ben az falu előjárói a kilenc úrbéri kérdőpontra adott feleleteiket nem írták alá és a község pecsétjével sem voltak hajlandók azokat megerősíteni. A királyi biztos Egerbe idéztette az elöljárókat \\\"nyakasságuk\\\" miatt. Itt kijelentették, hogy a való helyzetet feltáró korábbi vallomásuk nem tetszett a földesúrnak, visszautasította, majd kedvezőbb vallomásokat erőszakolt ki tőlük. Ezt meg ők nem erősítik meg. Vallomásuk szerint földesuraik a Nyáry-örökösök, a Haller, Orczy és Taródy családok. \\\"Ezen helység házhelyekre fel nem volt osztva, hanem aki az uraságtul maradt föld, azt a jobbágyok magok közt elosztják érdemek szerint. \\\" Volt 16 db 24 holdas, 6 db 12 holdas, 3 db 28 holdas és 1 db 6 holdas jobbágygazdaság. Haller jobbágyai együttesen 750 db tojást adtak, minden egész gazda adott 4 csirkét, 6 kacsát, tehenenként 1 icce vajat. A másik földesúr jobbágyai is ilyen arányban adóztak. Kilenceddézsmát adtak és a szükség szerint robotoltak.

Az 1771. évi úrbérrendezés során a falu határát második osztályúnak minősítették, s így 30 kishold szántót és 6 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelek részére. Az úrbéri illetőségek kimérését a Haller-uradalom mérnöke csak 1773 után hajtotta végre.

1777-ben Haller Antónia, férjezett Bruderné majorjában szlovák részesaratók végezték el az aratást, cséplést. Amikor ezek súlyosan bántalmazták Taródynak egy idős ugrai jobbágyát, a verekedőket bevitték a gyöngyösi szolgabíróhoz, aki ugyancsak veréssel büntette meg őket.

1783-ban \\\"b. Brundern uraság az ugrai határban legelőnek engedett földeket felszántván, bevetette. Mely miatt a helység lakosai közül némelyek megfogyatkozván, házhoz tartozandó jussaiktul megválni kéntelenítettek. Házaik üresen hagyattattak, a többi lakosoknak is fölöttébb való sérelmekre. \\\"

1788-ban b. Haller Antonia 417, a másik négy földesúr összesen 96 kh majorsági szántóföldet dolgoztatott. 1794-ben Haller Antónia, b. Bruderné, hogy apja adóságát megszüntesse, ugrai birtokrészét és a környező településeken lévő birtokait húsz évre bérbe adta báró Svitzen Zsigmond királyi tanácsosnak évente fizetendő 18.400 forint bérlet-összegért, és az évi nyereség fele részéért. Mivel a többi örökös tiltakozott a számukra kedvezőtlen bérbeadás ellen, így a húsz évre tervezett bérlet 1795 után megszűnt.

1797-ben a falu nagyobb része leégett. Taródy István földbirtokos súlyos adósságokkal terhelte meg birtokait. 1807-ben bizonyos kölcsönösszeg fejében bérbe adta az Ugrán és még 11 faluban lévő birtokrészét báró Podmaniczky Jánosnak, majd 1813-ban eladta Gosztonyi Pálnak, kinek neje volt néhai Taródy Anna.

A Haller-birtok nagy részét öröklő Brudern testvérek 1835-ben zálogként, majd 1845-ben örökáron ugyancsak a Gosztonyiakra ruházták itteni birtokaikat.

A jobbágyok 1838-ban kérték, a legelólc különítését a határ összesítését, tagosítását, mert: \\\"a határbeli legelő rossz, igavonó barmaikat nyári legelőre kéntelenítettetnek \\\"I pénzbéren lehajtani az Alföldre. \\\"

Minden egész telek után 10 kishold kiterjedésű legelőt kértek. Az 1843-ban hozott úriszéki ítéletet csak 1865-ben tudták végrehajtani. Eszerint a legelőilletőség telkenként 6 kishold, a 185 kisholdat kitevő maradványföldek felét a jobbágyok váltság gyanánt visszabocsájtják a földesúrnak, másik fele használóik birtokában marad.

Gróf Szapáry Józsefet felesége, Orczy Anna juttatta birtokhoz. Rajtuk kívül még 1865 körül Almásy Hermina és Beökönyi Viktor 2-3 jobbágytelek birtokosai. 1870-től Beökönyi-család nagybirtoka.

Újkori birtokosai voltak még gróf Draskovich, gróf Eszterházy, Gosztony, Jeszenszky családok kisebb területekkel. Az idetartozó urasági határ 2152 kh területet tett ki.



Halmaj és Ugra lakossága

Halmaj község népességéről több száz éven keresztül nem állnak rendelkezésünkre adatok. A község lélekszámára a XVI. század közepétől fennmaradt dézsmajegyzékek adataiból következtethetünk.

Az első dézsmajegyzék 1548-ból maradt fenn. Ennek alapján Halmaj néptelen település volt.

Az 1549-ből fennmaradt dézsmajegyzék szintén névtelen településként említi.

Az 1556-os dézsmajegyzéken Halmajnál már 4 adófizető nevével találkozunk. (Imre Mihály, Palphy István, Zabó Tamás, Bolya Pál)

1689-ben Eger visszavétele után már Halmajon 34 férfi él, aki 15 éven felüli.

A település lélekszámáról az első megbízható adatok 1715-ből állnak rendelkezésünkre. Ekkor Halmaj kuriális helység 10 jobbágy és 5 zsellér családdal.

Az 1771-es urbáriumi adatok szerint Gyöngyöshalmajon 22 és 1/2 jobbágytelek volt, 21 telkes jobbágy, 2 házas zsellér élt.

Az első hivatalos népszámlálást II. József császár rendelete alapján 1784 és 1787 között tartották. Ekkor telkes jobbágy 21, házas zsellér 4, házatlan zsellér 9, szolga 13 élt a településen. Adóztatott ház 29 db volt.

Az 1890-es népszámlálási adat szerint 653 fő lakja Gyöngyöshalmajt, 96 ház van a településen és 1806 kh területen gazdálkodnak.

1900-ban Gyöngyöshalmajon 659 lakos élt 104 házban.


1901 és 1910 között a következőképpen alakult az élve születések és a halálozások száma a településen: Évszám
Élve születés
Halálozás

1901
25
18

1902
23
10

1903
22
18

1904
30
13

1905
16
18

1906
26
16

1907
31
17

1908
24
10

1909
29
10

1910
29
11





Az 1920-as adatok szerint Gyöngyöshalmaj lakosainak száma továbbra is jelentősen növekedett. Ekkor már 991 lakosa volt.

1930-ban a lakosság 791 fő. Az 1920-hoz képest a csökkenés haláleset miatt 17 fő, elvándoroltak száma 100 fő, természetes szaporodással nőtt 83 fővel. Házainak száma ekkor 179.

1946-ban Gyöngyöshalmaj lakosainak száma 790 fő. Lassú növekedés kezdődik tehát.

1949-ben Gyöngyöshalmaj népessége már elérte az 1344 főt.

Ugra népességéről ugyancsak az első dézsmajegyzékből tudunk adatokat.

Az 1548-as dézsmajegyzék szerint Ugrán 11 személy fizeti a gabonadézsmát: /Palphy István, Sarkan György, Mihály Elemér, Galyen Tamás, Farkas Albert, Fekete Péter, Sabó (Szabó) Tamás, Farkas Mátyás, Pasthy Pál, Pasthy Péter, Sabó (Szabó) István)

Az 1549-ből fennmaradt dézsmajegyzékben pedig a következő nevek szerepelnek: /Palphy István, Chudar László, Sarkan György, .... Mihály, Gelyen Tamás, Doka Bálint, Farkas Albert, Farkas Dénes, Chudar Gábor, Fwchyen Barnabás, Fekete Péter, Sekeres (Szekeres) Mátyás, Bolya József, Sabo (Szabó) Tamás, Farkas Mátyás, Bodo Barnabás, Pastypal Lukács, Sabo (Szabó) Lcíszló, Maior Pál./

Az előző évi dézsmajegyzéken szereplő neveknek csak egy része szerepel az 1549-es jegyzéken, ami arra utal, hogy a településről el is költöztek, de új letelepülők is érkeztek. Összességében a lakosság száma az előző évhez képest növekedett.

Ugra 1552-1555-ös években hódolt faluvá lett.

Az 1556-os dézsmajegyzék szerint a következő lakosok fizették a dézsmát: \\\"Kwdar László, Sarkan István, Imre Mihály, Gellyen Tamás, Sechen Elemér, Bala József, Sabo Tamás, Pozkj Pál, Godó Barnabás, Sabo István, Nyilas Pál, Farkas Dénes, Sechen Barnabás, Tóth Filip./ A 14 fő 10 ház után fizette a dézsmát.

1605-ben újra kezdett növekedni a falu, ekkor a dézsmafizetők száma 15 fő. 1689-ben Eger visszavételekor jelentősen csökkent a település lakossága. 1685 és 1710 között \\\"Ugra háromszor elpusztulván, senki sem lakta. \\\"

Első megbízható adatok 1715-től állnak rendelkezésre. Ekkor Ugrán négy jobbágy lakott. 1720-ban 488 lakosa volt és 95 ház.

Az első hivatalos népszámlálási adatok szerint 1787/88-ban a településen élt: 19 telkes jobbágy, 11 házas zsellér, 8 házatlan zsellér, 11 szolga, 1 szolgáló. Az adózó házak száma pedig 34 volt. Az 1771-es urbáriumi adatok szerint pedig a jobbágytelkek száma 21, házas zsellér 9 fő volt.

1786 és 1869 között következőképpen alakult az ugrai lakosság lélekszáma: Halmaj
1786
1806
1816
1821
1830
1840
1849
1860
1869

lakos
314
350
350
402
527
428
604
614
617





Az 1890-es népszámlálás szerint lakosainak száma már 520 fő, 83 ház volt a településen és 2152 kh-on gazdálkodtak.

1900-ban csökkenés mutatkozott mivel csak 488 lakosa volt, viszont a házak száma emelkedett 95-re.

1901 és 1910 között következőképpen alakult az élve születések és a halálozások száma: Évszám
Élve születés
Halálozás

1901
25
11

1902
27
13

1903
24
25

1904
26
12

1905
23
16

1906
29
16

1907
22
14

1908
21
10

1909
24
13

1910
23
9





1920-as adatok szerint a lakosság száma 564 fő. Hevesugra népessége az 1930-as népszámlálás idején 584 fő. A tényleges szaporodása 1920-hoz képest 20 fő volt. A községből 1945-ig 78 fő vándorolt ki más országokba.

1946-ban Hevesugrának 670 fő lakosa volt.

1950. október 1-én Gyöngyöshalmaj és Hevesugra összevonásával létrejött Halmajugra.

Népessége a következőképpen alakult: 1960
1455 fő

1970
1424 fő

1980
1303 fő

1990
1267 fő

1996
1266 fő

1997
1246 fő

1998
1298 fő





Az 1995-től Halmajugrán az élve születések és halálozások száma: Évszám
Élve szül.
Halálozás
Természetes fogyás

1995
15
19
-4

1996
23
16
7

1997
17
23
-6

1998
22
19
3





A mérsékelten növekvő születésszám, a korösszetétel miatt növekvő gyors halálozási arányszám és az elvándorlás együttes hatására folytatódik a kisfalvak népességének csökkenése. Sajnos ez a helyzet jellemző Halmajugrára is.

Halmajugra lakossága magyar nemzetiségű, etnikai összetétel szerint négy tizede cigány származású. Arra vonatkozó adat nincs, hogy Halmajugrán mikor jelentek meg az első cigánycsoportok. Későbbi felmérések során a cigány lakosságot - mivel nem tudták máshová kategorizálni - sok esetben nincstelen zsellérként tüntették fel. Jelenlétükre így inkább foglalkozásuk, illetve nevük alapján következtethetünk.

Az 1923-as adatok szerint az iparosok adatainál az ugrai neveknél a Farkas Géza zenész, Szabó feka Kálmán lókereskedő, Váradi Géza zenész, egyértelműen cigány lakosokra utal.

Kezdetben Gyöngyöshalmajon is a cigánytelepen, elkülönülve éltek. 1944-es helységnévtári adat a telepet külterületként említi.

1962-es adat külterületként, de bankótelep néven jegyzi. A Bene-patak 1974-es áradása után ezt a telepet felszámolták. A cigány lakosság nagy része OTP kölcsön segítségével, tanácsi kijelöléssel a faluban vett vagy épített magának házat.

A rendszerváltás utáni időszakban sajnos jelentősen megnövekedett a munkanélküliség. Mivel főleg a kevésbé iskolázott munkaerőre volt legkevésbé szükség, sajnos ez nagyban érintette az itt élő cigány lakosságot is.

Felemelkedésük elősegítője volt az iskola is. Halmajugrán kezdetben kevés cigánygyerek járt iskolába rendszeresen. Később már több, de kevesen végezték el a nyolc osztályt. Ma már jóval kedvezőbb a helyzet. A gyerekek nagy része rendszeresen jár és szeret járni iskolába, de még mindig nagyon kevés az a százalék, aki a továbbtanulást is választja.


Mezőgazdaság


Gyöngyöshalmaj és Hevesugra az 1848-as jobbágyfelszabadítás előtt jobbágyfaluként szerepel több nemes család földes urasága alatt.

A jobbágynak a telek volt a megélhetési alapja. A telek a földesúr tulajdonában volt, így a jobbágy csak használója lehetett, amiért bizonyos szolgáltatásokkal tartozott. Az 1514-es Webőczi-féle földtörvény szerint minden föld, ingatlan tulajdonjoga a földesurat illette meg. A jobbágy csak a munkája bérével az általa művelt föld jövedelmével rendelkezett.

A jobbágytelek a házhelyet, belsőtelket (fundust) jelentette, amelyre a lakóház épült. A földesuraknak az adózás alapját ez jelentette. Feltehetően eredetileg minden telek egész telek volt, amelyen egy-egy család élt. Ha az apa több gyereke között osztotta meg a telket, létrejött a résztelek, vagyis az 1/2-, 1/4-, 1/8 stb. telek.

1514-ig a jobbágy a földesúr földjének használatáért termény-, vagy pénzjáradékot fizetett. Az 1514. évi 16. törvénycikk 52 napi, vagyis hetenként egy napi robotot írt elő minden jobbágy részére. A robotot saját szerszámmal, szekérrel, igásállattal ingyen volt köteles elvégezni. Már Szent István törvényei is előírták a jobbágynak az egyházi tized vagy dézsma fizetését (gabona, bárány, méz, bordézsma stb.) Ez alól a nemesek mentesültek.

1569. évi 27. törvénycikk rendelkezésére a végvárak közelében lévő falvakból beszedett dézsmákat a főpapoktól a királyi kincstár képviseletében a királyi kamara bérelte rendszeresen a végvárak ellátására, a honvédelem költségeinek fedezésére. Ezért királyi, vagy egyházi dézsmának is nevezték.

A jobbágynak kötelessége volt ellátni a földesúri konyhát is. A jegyzéket, amely felsorolta a jobbágyra rótt pénz, termény és robotszolgáltatások mennyiségét úrbáriumnak nevezték.

A legrégebbi tizedjegyzék Heves megyéről 1548-ból való. Itt a gabona és méhdézsmáról szerezhetünk tudomást. Halmaj nem szerepel a jegyzéken, illetve \\\"dezertált\\\" falvak közt tartják nyilván.

1728-ban az időközben benépesült Halmaj népe élt a két nyomás mellett szabad foglalással. (A föld időszakos pihentetése.)

1750 után a kezdődő gabonakonjuktúra a sajátüzemű majorok kiépítésére ösztönözte a földesurakat. Ennek folytán 1770-ben az úrbérrendezés előtt szőlőtermelő földesúri major működött Gyöngyöshalmajon is.

1767-ben Mária Terézia elrendelte az urbárium bevezetését az önkényeskedések rendezése érdekében minden jobbágyfaluban. Az urbárium bevezetését megelőző felmérésre, az urbárium kiadására Heves megyében 1770-1771-ben került sor. Az 1771. évi úrbérrendezés során Gyöngyöshalmaj határát harmadik osztályúnak nyilvánították, így 31 kishold szántót, 7 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelekhez, de az úrbéri földeknek az urbárium szerinti teljes és végleges kiosztása a XVIII. század végéig nem történt meg.

Az úrbérrendezés hatásai, eredményei a helyi viszonyoktól függően különbözők voltak. Egyik faluban könnyített, a másikban súlyosbította a jobbágyság robotterheit.

Az úrbérrendezés után a faluban a telki állomány, jobbágyok-zsellérek száma, a szántóterület következőképpen alakult: telek
telek
jobbágy
zsellér
szántóf.
hold

év
1771
1848
1770
1771
1848
1770
1771
1848
1770
1771

Halmaj
21/2
181/2
23
21
21
-
2
48
476
762






Az 1848. évi jobbágyfelszabadításig teljes súlyával érvényben maradt az 1770. évi úrbéri szabályzat.

A jobbágyfelszabadítás után 1853-ban tartották a tagosítást, amelyek során elkülönítették a földesúri és a volt jobbágyok használatában lévő földeket. Ez a határkép volt jellemző az 1945-ös földosztásig.

Az úrbéri rendezés, tagosítás, legelőelkülönülés és maradványföldek tárgyában 1859-ben perbeli megegyezés jött létre a Gyöngyöshalmaji közbirtokos földesurak és volt jobbágyaik között. A 194 holdat kitevő maradványföldet 21 jobbágy használta. A megegyezés értelmében mindegyik jobbágy megtartja maradványföldjét, de együttesen 4562 forint váltságdíjat fizetnek érte. A zsellérek használatában levő heteddézsmás kender- és káposztaföldeket a földesurak a zselléreknek négyszögenként 1 krajcár örökváltságért átengedték.

1788-1935-ig a szántóföld-állomány alakulása a településen (kh). Jobbágy-szántó
Majoros szántó
Összes szántó
Összes szántó
Összes szántó
Összes szántó

év
1788
1788
1788
1866
1869
1935

Halmaj
906
416
1322
1355
1474
1239






Gyöngyöshalmaj állatállománya 1945-ben: szarvasmarha:
80

ökör:
2

tehén:
63

ló:
30

sertés:
47

juh:
-

kecske:
-

szamár:
-

bivaly:
-

öszvér
-

baromfi:
290

méhcsalád:
5





Az 1945. évi földreform felszámolta a földbirtokrendszert. 1945 tavaszán zajlott le a földosztás Gyöngyöshalmajon.

Gyöngyöshalmajon gazdálkodott Bálint Győrgy (Bálint gazda) édesapja is mint középbirtokos. Az 1929-33-as gazdasági világválság jelentősen éreztette hatását a vidéki gazdaságokban is. Édesapja tudatosan ki akart törni a búza-kukorica-hús hármas kényszerpályájáról. Nagy táblákon termesztett paradicsomot; málnát és nagy területen spárgát. A földbirtokfelosztása érintette az ő földjeiket is. A birtok nagy részét elvették, megmaradt 100 hold gyümölcs és szőlőterület részűkre, amelyen 1948-ig gazdálkodtak, míg kulák listára nem kerültek. Édesapja meghalt, ő pedig családjával Budapestre költözött.

A földigénylő bizottság az átlagos kiosztandó birtokegységet 5,5 kh-ban állapította

meg a mezőgazdasági cselédség és a nincstelen földmunkások részére. Ebben volt 3 kh szántó, fél kh szőlő, a többi pedig rét. A juttatási alapot gyermekenként 1 kh szántóval, l /4 kh szőlővel emelték. A törpebirtokosok földjét is kiegészítették 5,5 kh-ra. Az új földtulajdonosoknak nehéz körülmények között kellett megkezdeni a munkát. A településen kevés volt a vetőmag. Ennek oka volt, hogy a szovjet hadsereg jelentős mennyiségű gabonát zár alá vett. Nagyon lecsökkent az állatállomány, ugyanis sok állatot a háború alatt levágtak elvittek. Az alapvető szerszámok, eszközök hiányoztak.

1946-ban és 1947-ben a környéken hatalmas aszálykár pusztított.

Az 1880-as évek végén megindult szőlőtermesztés ekkora már jelentősen fejlődött, de az 1900-as évek közepén még karós művelésű volt.

1948-tól megkezdődött szovjet mintára a termelőszövetkezetek megszervezése.

Az első termelőszövetkezeti csoport 1949. február 28-án alakult meg Kossuth néven 88 taggal.

Ugrán, 1548-as tizedjegyzék szerint, gabona és méhdézsma alapján 11 fő szolgáltatott gabonadézsmát, 2 fő méhrajtizedet darabszámban. Az 1549-es tizedjegyzék szerint 19 fő fizette a gabonadézsmát, méhdézsmát 2 fő, a báránydézsmát 2 fő. Az 1556-os dézsmajegyzék adatai alapján 14 fő ad gabonadézsmát, 1 fő méhdézsmát és 4 fő báránydézsmát.

A lakosság létszáma ha lassan is de fokozatosan növekedett.

1715-ben Hevesugra kéznyomásos gazdálkodást folytatott. (A föld időszakos pihentetése.) Az 1750-es évek után szőlőtermelő major alakult Hevesugrán is.

Az 1771. évi úrbérrendezés során Ugra határát második osztályúnak minősítették. Itt 30 kishold szántót és 6 kaszás rétet mértek ki minden egész jobbágytelek részére. A Haller uradalom mérnöke Ugrán 1773-ban hajtotta végre az illetőségek kimérését. Az úrbérrendezés után a faluban a telki állomány, jobbágyok-zsellérek száma, a szántóterület következőképpen alakult:

telek
telek
jobbágy
zsellér
szántóf.
hold

év
1771
1848
1770
1771
1848
1770
1771
1848
1770
1771

Ugra
21
27
30
21
41
-
9
39
546
618






A jobbágyfelszabadítás után tartott tagosítás során elkülönítették a földesúri és a volt I, jobbágyok használatában lévő földeket.

1858-ban az ugrai úrbéresek panaszt tettek azért, mert az 1840-ben hitelesített földkönyvben a földesurak nevére majorságföld gyanánt telekkönyvezték azt a 256 hold terjedelmű maradványföldet, melyet a jobbágyok használtak. A bíróság helyesbítette a telekkönyvet, a maradványföld pedig az előírt váltság ellenében megmaradt úrbéres használóik birtokában.

1788-1953-ig a szántóföld állomány alakulása a településen (kh). Jobbágy-szántó
Majoros szántó
Összes szántó
Összes szántó
Összes szántó
Összes szántó

év
1788
1788
1788
1866
1869
1935

Halmaj
901
513
1414
1475
1744
1515






Az állatállomány alakulása Hevesugrán 1945-ben: szarvasmarha:
22

ökör:
-

tehén:
21

ló:
14

sertés:
12

juh:
-

kecske:
-

szamár:
-

bivaly:
-

öszvér
-

baromfi:
87

méhcsalád:
-






1945 tavaszán lezajlott a földosztás. A kiosztott birtokegységek száma azonosan alakult, mint Gyöngyöshalmajon.

1950-ben a két település összevonása után nehéz körülmények között kezdték meg a munkát. A lakosságot jelentős teherként súlytotta a kötelező beszolgáltatás, amelyet egyre nehezebben, vagy egyáltalán nem tudtak teljesíteni.

1955-ben az alvégben a Petőfi Tsz és Szabadság Tsz működött.

1956-os forradalmi események után 1957-ben kártalanították azokat az embereket, akiket a tagosítások során kimozdítottak birtokukból. A kuláklistára vett emberek ingatlanjait visszaadták eredeti tulajdonosaiknak.

1956-ban Halmajugra 3681 kh területen gazdálkodott, ebből 992 kh szocialista tulajdonban levő, 2689 kh pedig magántulajdon. A földek művelését végző gépek nagy része a gépállomások tulajdona. Mivel Halmajugrán nem volt gépállomás csak Detken, szükség esetén onnét vették igénybe a gépeket.

1957 után jelentősen megnőtt a termelési kedv.

1959. március 12-én megalakult - halmaji területen - a Béke Tsz Szalóki Béla elnök vezetésével, Ugrán pedig az Új Élet Tsz Koska Péter vezetésével. A Béke Tsz 1333 kh területen gazdálkodott 258 fővel, az Új Élet Tsz pedig 1192 kh területet művelt 173 fővel. Fő profilja a tsz-nek a növénytermesztés, állattenyésztés volt. Főbb termesztett növények a kalászosok, pillangósok, kukorica és a szőlő.

Az 1958-60-as években a tömeges átszervezés a mezőgazdasági nagyüzemet tette uralkodóvá. A közepesen, vagy gyengén gazdálkodó szövetkezetek igyekeztek társulni a nagyobb, gazdaságosabban működő szövetkezetekkel.

1967-ben a két tsz egyesült, de működésük még így sem volt teljesen gazdaságos. 1975-ös év közepén több község összefogásával (Ludas, Nagyút, Detk, Halmajugra) létrejött a Detki Magyar-Bolgár Barátság Tsz, amely mintegy 4000 hektáros területen 487 taggal folytatta működését. A közös gazdaság vezetésében, megszilárdításában évtizedeken keresztül eredményesen dolgozott Szabó Imre tsz elnök.

Fő profilja a szőlőtermesztés. Jelentős az állatállománya. Exportra szállítanak, jelentős mennyiségű vágósertést adnak át a gyöngyösi Húsipari Vállalatnak. Juhászatuk van, több hektáros területen foglalkoznak étkezési paprika, paradicsom, káposzta, uborka, dinnye, karalábé, zeller termesztésével. Melléküzemági tevékenységként a kőbányai sörgyárnak több hl sört palackoznak évente.

A mezőgazdasági földterület csökkenését nagymértékben befolyásolja a bányaművelés miatti kisajátítás.

A Barátság Tsz elnöke a rendszerváltás után Katona György lett. A tsz-t nem számolták fel, sőt az 1994-es évekre az eladósodást sikerült megállítaniuk. A szövetkezet átszervezése után a korábbi alaptevékenységek megmaradtak, kiegészítő üzemága a műanyagrészleg.

A kárpótlás során mintegy 38 ezer aranykoronával lettek szegényebbek. A korábbi 4000 hektár helyett 2800 hektár a szántóterülete. Az állattenyésztés is kisebb, de a szarvasmarha-állomány 60%-át sikerült megtartani. A bányászat terjeszkedése következtében a kisajátításokból eredő bevételek kezdetben eredményeztek némi fellendülést a tsz gazdasági életében, napjainkban azonban a kisajátítások csökkenésével ill. megszűnésével a tsz fennmaradása - kevés jövedelmi forrás hiányában - a jövőben bizonytalanná válhat. Ugyanakkor a mai nehéz körülmények között nehéz a szövetkezet gazdái, tulajdonosai elvárásainak hosszú távon megfelelni.



Ipar, kereskedelem


Halmaj település életében az első iparosokra vonatkozó adat az 1701 körüli évekből van, amikor Losonc, Alsómány és Rimaszombat környékéről szlovákok telepedtek itt le. Főleg erdőirtással jutottak földterülethez, ahol gyümölcsfákat ültettek és főleg pálinkafőzéssel foglalkoztak. Miként hazájukban, itt is a faeszközök készítése, bognár, kádár, kerékgyártó mesterség, fuvarozás, mészégetés, hamuzsír készítés lett a foglalkozásuk. Nyáron idénymunkát végeztek pl. a síkvidékre is lejártak aratni, csépelni.

Az 1750-es években kialakult földesúri szőlőtermelő majorüzem működött Halmajon. A majorsági szőlőföldeket szlovák szőlőkapásokkal műveltették.

A település első kereskedői a kocsmárosok voltak. A község lakói évszázadokon keresztül Gyöngyösről szerezték be a számukra szükséges termékeket. A kereskedelem fejlődése akkor gyorsult meg, amikor a környék más falvaihoz hasonlóan - gr. Károlyi Sándor kezdeményezésére - megszervezték a Hangya szövetkezeteket. Ezek a szövetkezetek a lakosság jobb és olcsóbb ellátására jöttek létre. Gyöngyöshalmajon 1907-ben alakult az első szövetkezet.

1911-ben a Gyöngyöshalmaji Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet üzleti eredménye a következő volt:

jegyzett alaptólce 2030,-Ft
tartalékalap 1007,19
nyereség, évvégén 373,38

Egy 1923-as felmérés alapján Gyöngyöshalmajon a következő iparosokat találjuk:

Bene Balázs gépész
Dupcsák Alajos cséplőgéptulajdonon
Fülöp János kőműves és ács
Gyürki Lajos kovács
Gyürki Mihály kerékgyártó
Juhász Gábor csizmadia
Juhász Tivadar cipész
Medveczky Lajos géplakatos, kútmester
Sziládi Károly géplakatos, cséplőgéptulajdonon
Szécsy Sándor korcsmáros
Tóth István szikvízgyáros


1935-ben Gyöngyöshalmajon 9 iparos működött (2 kovács, 2 suszter, 1 lakatos, 1 kerékgyártó, 3 kőműves)

Az 1923-as adatokat összevetve az 1935-ös adattal egyértelműen látszik, hogy jelentős mértékben csökkent a településen dolgozó iparosok száma. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a település - jellegéből adódóan - mezőgazdasági munkákból élt. Akik ipari végzettséggel rendelkeztek, azok vagy a Borhy tanyánál működő kis kapacitású:,,1,

bányában, vagy Gyöngyösön, vagy a mezőgazdasági termelésben dolgoztak és ezáltal önálló ipari tevékenységet nem folytattak.

Ugrán az 1750-es években már működött szőlőtermelő majorüzem.

1783-ban első katonai felmérés alapján készült térkép Ugra faluról 250 m távolságra a karácsondi úttól délnyugatra téglaégető jelenlétét jelzi. Később, 1856-1860-ban készült térkép már ugyanezt a helyet csak agyagbányaként és nem téglaégetőként jelöli. Feltehetőleg egy évig működhetett.

3, 1907-ben Hevesugrán is megalakult a lakosság ellátásának javítására a Hangya szövetkezet.

1911-ben a Hevesugrai Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet üzleti eredménye:


jegyzett alaptőke 2490,-Ft
tartalékalap 1149,76
nyereség, évvégén 340,34


1923-ban készült felmérés alapján Hevesugrán az alábbi iparosokat találjuk:

Csernyák Albin földmíves
Domoszlai János gépész, földmíves
Farkas Géza zenész
Hidas István asztalos
Juhász János mészáros, földmíves
Kiss György csizmadia
Kovács István községi kovács
Sándor György korcsmáros, földmíves
Szabó Feka Kálmán, lókereskedő
Sztankó András ács
özv. Takács Alajosné varrónő
Tieffenbacher József asztalos
Tóth Menyhért földmíves
Váradi Géza zenész


Halmajugrán 1960-ban (3 kovács, l lakatos, 1 asztalos, 2 bognár) iparos dolgozott. Az évek során a lakosság létszámához mérten jelentősen csökkent a településen dolgozó iparosok száma.

A Detki Takarékszövetkezet 1962-ben nyitotta meg kirendeltségét Halmajugrán. 1971-ben a kereskedelmi egységek száma a következőképpen alakult a településen:

vegyesbolt 2 db
vendéglátóip. egység 3 db
szikvízüzem 1 db
zöldséges bolt 1 db
hús-tejbolt 1 db


A kisiparosok száma:

festő 2 fő
kőműves 1 fő
cipész 2 fő
női szabó 1 fő
A településen ma 6 vállalkozó szervezet működik. A Mátrai Erőmű Rt., Ytong Hungary Kft., a Detki Keksz Édesipari Kft., és 3 betéti társaság.

A 16 egyéni vállalkozó közül 1 mezőgazdasági besorolású 5-5 pedig ipari, illetve kereskedelmi tevékenységet végez.

A Benevölgye ÁFÉSZ vegyesboltot, a Tarnamérai Takarékszövetkezet fiókot tart fenn a településen.

A legnagyobb és legtöbb személyt foglalkoztató a visontai bánya és erőmű.


Mátrai Erőmű Rt.

A Mátraalján 1880-as években Rózsaszentmártonban kezdődött a hazai lignitbányászat. 1918-ban megalapították a Mátravidéki Szénbánya Rt.-t, a mai vállalat elődjét. Gyöngyösön 1953-ban kezdődött meg a termelés. Az államosítás után megalakult a Magyar Állami Szénbányák Rt. A Lőrinci Erőmű létesítése érdekében 1948-ban alapították meg a Mátravidéki Erőmű és Bányaépítési Rt.-t. Az 1960-as évek közepétől a gazdaságtalanul működő bányák megszűntek, így a mélyművelésű bányák is. A külfejtéses széntermelés jövőjét az ecsédi bánya megnyitása alapozta meg 1957-ben. Ezt 1973-ban zárták be.

1963-ban a térség bányászati tevékenységét a Mátraaljai Szénbányák fogta össze. Kormánydöntésre megépült az akkori Gagarin Hőerőmű. A mai Mátrai Erőmű beruházása 1965-ben kezdődött meg. Az erőmű ellátására nyitották meg 1964-ben a Thorez bányát a visontai térségben. Az itt lévő lignitet külfejtéses nagyüzemi technológiával termelik ki.

1993-ban valósult meg a Mátraaljai Szénbányák és a Mátrai Erőmű Rt. tulajdonosi és szervezeti integrációja.

A visontai bányában a közeli településekről így Halmajugráról- is sokan dolgoznak. Egyrészt az emberek bizonyos százalékának a megélhetését biztosítja, ugyanakkor sok gondot is okoz a településnek ez a közelség. A terület alatt húzódó szénvagyon miatt sok földet kisajátított a bánya. 1994-ben a községben 36 ház is arra a területre esett amelyet bevontak a külszíni fejtésbe. A lakókat kártalanították. Kollektív jóvátétel címén az önkormányzat 40 millió forintot kapott a részvénytársaságtól.

A bánya közelségét mutatja az is, hogy szinte kietlen tájon vezet az út Halmajugrára, itt-ott munkagödrök tűnnek elő. A Halmajugrán átvezető műút felett szállításra szolgáló szalaghíd vezet keresztül.

Halmajugra nyitóárka a nagy déli bányának.


Detki Keksz Édesipari Kft.


A térség egyik legjelentősebb üzeme. 1992-ben jött létre a Kft. Tulajdonosai a Detki Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Rt., valamint a Stollwerck Kft. Több mint 100 embernek biztosítják a munkalehetőséget, akik automata gépsoron nyolcórás műszakban dolgoznak .

A Kft. 1997-ben megszerezte az ISO 9002-es minőségbiztosítási tanúsítványt termékeire. A gyártókapacitás bővítésére 1999-ben olasz gyártmányú kekszgyártó gépsort vásároltak. Az új gépsor beállításával növekedett a termelés, minőségi javulást is hozott, ugyanakkor új termékekkel is megjelenhettek ezáltal a piacon.

A halmajugrai önkormányzat és a Detki Keksz Édesipari Kft. közötti felhőtlen kapcsolatot és bizalmat mi sem bizonyítja jobban, hogy az iparűzési adójukat felére csökkentették.

Bálint gazda - aki Gyöngyöshalmajon élt - abban a házban lakott ahová az üzemet építették, illetve ahol az üzem igazgatónőjének irodája áll.



YTONG Hungary


A falazó elemeket gyártó cég is halmajugrai közigazgatási területen működik. A Mátra Gázbeton gyárat 1983-ban kezdték el építeni. Az új gyár színhelyéül azért választották ezt a települést, mert itt a technológiához adottak voltak a feltételek: a pernye, az égetett mész, a cement, a víz, a villamos energia, a gőzellátás, a munkaerő-ellátottság, a geológiai adottságok, a vasúti, a közúti csatlakozások. A beruházást a hőerőműre és a visontai bányára alapozták. Az itt készült termékek a korszerű gyors építkezés alapanyagát adják.

1992. júliusától Ytong Hungary néven folytatja tevékenységét. Újfajta technológiai módosításokat hajtottak végre, amelyek a nyugati szintű tömegtermelést teszik lehetővé. Az YTONG Holding FmbH München Európa egyik legnagyobb építőipari csoportja. A cég sokéves tapasztalattal gyárt energiatakarékos és környezetbarát építőelemeket. Az Ytong termékek alapanyaga a kvarchomok, mész, cement és víz. Halmajugrán csak magyar alapanyagokkal dolgoznak. A falazó elemek köztudottan jó hőszigetelő képességével és előnyös tulajdonságaival az építők körében keresett termék.

A felsorolt üzemeken kívül több fuvarozó cégnek is van telephelye a községben.



Egyház

Halmaj településre, templomára vonatkozó első adat 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben található. 1696-ban már katolikus kőtemploma volt, amelyet később fával újítottak fel. 1699-ben a korábbi falupusztulás következtében temploma is elhagyottan állt. 1732-ben Detk fíliája lett.

1733-ban már állt a kőtemplom, melyet a halmaji jobbágyok építettek alapjaiból újjonan. Falai azonban a kőműves hozzá nem értése miatt hamarosan megrepedeztek, amelyet gerendákkal támogattak meg, oltára, berendezése, felszerelése még nem volt.

Az 1746. évi egyházlátogatás idején már jó állapotban volt a templom, ekkor oltára, két harangja, kielégítő felszerelése volt.

Az 1780. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a templom 1748-ban épült szilárd anyagból, falai gyengék, kapuja felett a tetőből kis fa tornyocska emelkedik ki, benne két kis harang. Szentélye boltozott, hajója mennyezetes.

Az 1750-es években Halmajt a karácsondi plébániához csatolták át . Ekkor a hívek a püspökhöz a következő panaszlevelet írták:

\\\"Eddig Detki Plebannusnak pásztorsága alatt lévén, a pusztulásra jutandó plebániára sok költséget és fáradságot tettünk, azonban azon Plebabiától elvétetvén, filiáltattunk Karátsondi Szent-Egyházhoz, holott a Plebanián újra hasonló pusztaságot látván, ismét annak igazítására hajtottunk. A Helyiségünk igen tsekély, népe pedig szegény; a fizetésének terhet valamiben könnyíteni méltoztasson. Helységünkhöz igen messze a Plebanosunk, sokszor hidegben majd megfagy a kisded, még oda viszik, sarakban pedig betegek vannak nagy veszedelemben. Azért méltoztatna nékünk egy Plebanust adni, kinek jó plebaniátfogunk építeni. Mivel a Karácsondi Plebanus Halmai filialisra vall nézve tartozik lovat tartani, méltán adgyák eő kigyelmek készen a tavaszi vetés helyett az abraknak való árpát, vagy zabot. \\\"

1810-ben már megrozzant a halmaji templom. Újjáépítését a vizitáló érsek elrendelte. 1814-ben gyöngyösi mesterek -Gilk Károly és Eichinger János ácsmester - vállalják a helyrellítást, amely igen költséges. Bozsik Pál karácsondi plébánosa homlokzat elé kőtornyot kíván építtetni, ezzel növelné a templom terjedelmét, csinosítaná a templomot \\\"mert ez most olyan benyomást kelt, mintha serfőzőműhely lenne, aránytalan és kicsi. \\\" Végül a plébános 1823-ban saját pénzén végeztette el a helyreállítást. A kórus alatti részt 1824-ben ragasztották a hajóhoz, de az egykori temetkezőhelyre épített előcsarnok süllyedni kezdett, a toronyépítést is későbbre halasztották.

1825-ben Halmajt átcsatolták a visontai plébániához.

1825-ben a templom falait Rábl Károly gyöngyösi kőművesmester megmagasította, de a homlokzatot ekkor sem képezték ki megfelelően. Az új karzat és torony 1841-ben épült föl.

1880-ban a templom fala ismét repedezni kezdett, összedőlés előtt állt, fedélzete is hibás, lebontandó. \\\"Ugyanis a mostani templom kétrendbeli építés: hosszának 2/3 része, az oltár felöli végén, régebbi keletű, a torony felöli vége pedig újabb építmény. Maga a torony később emeltetett. \\\"

Kegyúr nem volt, a hívek szegények voltak, az egyházmegyei alapokból csak némi segélyhez lehetett volna jutni. Az érdemi helyreállítás ezért nem történhetett meg. A templom állaga tovább romlott, életveszélyessége miatt a hatóság 1881-ben bezáratta, majd 1891-ben lebontatta. Ideiglenes miséző helynek az iskolaépület egyik helyiségét alakították át, ahová mintegy 30 ember fért el.

1899-ben új templom tervezésére és felépítésére Kovács P. Ferenc gyöngyösi vállalkozó kapott megbízást, aki 1900. októberében fejezte be az építési munkálatokat 537 forintért. Az új oltárképet Tury Gyula budapesti festőművész készítette el. A templom védőszentje: Szent Katalin. Gyöngyöshalmajon plébánosi teendőket a következő személyek látták el:

Fedők Alajos 1885-1896
Hamza József 1897-1928
Ladányi Pál 1929-1939
Nagy József 1940
Seres András 1941-1962
Kovács János 1963-1975
Kuti Ferenc 1976-1986
Sánta István 1987-1991
Kovács Béla 1992


Ugra. \\\"Még a szentkirályok idejében eshetett meg, hogy Szent Imrét választó meg jó Ugra védőszentjének, a ki mellett századokig kitartott mind mostanáig. Pál 1332-táji plébánosnál régebbi idevaló papot nem ismerünk, de utánavalót sem. Vlll garasának árán juta fizetők közé. 1400. november 22-iki dátummal a pápa Szent Imre ugrai egyháznak a szent ünnepén s más jeles napokon teljes búcsút engedélyez. Régi szentéjében, vagy a czinteremben az ugrai Abafiak aluszszák a halál álmát. Némelyikre akár rámutathatunk. \\\"


1685 és 1710 között Ugra \\\"háromszor elpusztulván, senki sem lakta \\\". 1699 körül a falu pusztulásának időszakában a templom is elhagyott volt. Hogy valójában mikor építették, arra vonatkozó pontos adatok nincsennek.

\\\"A faluközépen egy kisszerű, templom találtatik cseh modorra építve, de hogy mikor épült, nyoma sincsen, az ajtó felett azonban e felírat találtatik: Rosa Virginatatis, Sancte Emerice, Dux Hungarie Tu fave votis. A-O. 1747, nagy-betűkkel írva az egész. A templomban levő csengettyűn azon felírat találtatott: Soli Deo Gloria A.D. 1641. \\\"

Az 1720-as évek elején a Szent Imre herce